Ahogy arról már többször beszámoltunk, a mézelő méhek megfelelőbb elhelyezését kutatjuk. Véleményünk szerint az általánosan használt "magazinkaptárok", mint például a Zander vagy a Dadant, jelentős hibákkal rendelkeznek, és semmiben sem felelnek meg vagy hasonlítanak az eredeti méhházakhoz. A méhek eredeti otthona az erdő, eredeti lakóhelye pedig üreges fatörzsek. Így élnek a méhek sok millió éve, és a háziasított "mézelő méheinken kívül" még mindig élnek. Azonban azzal a fő korláttal, hogy ritkított gazdasági erdőkben ez az élőhely alig található meg.
Műhelykoncepciónk részeként első projektünk egy egyszobás kaptár építése volt. Ezt követte a rönkkaptár építése. A már kivájt törzs – közöltük – jelenleg szárad. A rönkkaptár nagyon közel van a természetes méhlakáshoz. A prototípusok gyártása során azonban megtudtuk a hátrányokat is. Ez különösen a gyártási folyamatban rejlik, amely nagyon összetett, és a berendezés kopásához és elhasználódásához vezet. E nehézségek ellenére továbbra is elkötelezettek vagyunk a téma iránt.
A koncepció: Egy kb 35 cm átmérőjű fatörzsről két, kb 6-7 cm vastag faszeletet levágunk és hevederekkel összecsavarozzuk, nehogy szétrepedjenek. Az egyik tárcsa padlóként, a másik a méhlyuk felső határaként szolgál. Ez biztosítja az optimális szigetelést felül és alul. Az üvegtáblákat 55 cm x 5 cm x 2,5 cm méretű facsíkok kötik össze. Ez körülbelül 40 literes dobtérfogatot eredményez. Körülbelül 15 cm széles „ajtó” ellenőrző nyílásként szolgál.
A képen a két fatörzsszelet (kőrisfa) kivágása látható
A felületek simítása elektromos gyaluval történik
A vágott korongot szalagvassal keresztezzük összecsavarozva, nehogy később szétrepedjen. A hevederek a méhbarlang külső oldalán (felső és alsó) találhatók
A két tábla lucfa lécekkel van összecsavarozva
Kb. 15 cm szabad hely marad az "ellenőrző nyílásnak".
A kész „héj” kivehető, zárt ajtóval, mely fa dübelekkel rögzíthető
Az elmúlt napokban sikerült elkészíteni a fadobos agyagkaptár „héját”. Következő lépésként a külsejét náddal kell beborítani, majd speciális agyagvakolattal (80% agyag, 10% homok, 10% lótrágya) bevakolni. Ebben az új, kizárólag természetes anyagokat használó szerkezetben látjuk az optimális szigetelés lehetőségét, amely télen és nyáron egyaránt jót tesz a méhek egészségének. A felhasznált anyagok biztosítják, hogy a dob „lélegzik”, így elkerülhető a penészképződés a kaptárban, függetlenül a hőmérséklet-ingadozásoktól és a páratartalomtól. Továbbra is beszámolunk az építkezés előrehaladásáról és az új eredményekről.
Üdvözlettel és be(e) good,
A műhely csapata