A mézes busz

A "Mézbusz" című könyvet egyrészt szomorú, másrészt gyógyító, vigasztaló és életbátorító könyvnek találtam. Gyógyítás, amelyet a természetben és a természet által tapasztalhatunk meg.

A szerző, Meredith May megható módon írja le gyermekkorát, amelyet nemcsak szülei különélése árnyékolt be, hanem édesanyja emiatt kiváltott, évekig tartó depressziója is súlyosan megterhelte. Meredith és testvére egyik napról a másikra de facto árvákká válnak.

A nagyszüleik, különösen a nagyapjuk gondoskodnak róluk. Szenvedélyes méhész, aki egész életét a méheknek és természetüknek szentelte. Nagyon szelíd módon vezeti be a gyerekeket ebbe a témába, és a méhek viselkedése alapján magyarázza el az "életet" és a "túlélést". Például elmagyarázza, hogyan kommunikálnak a méhek tánccal, vagy a felderítő méhek feladatát, hogy új otthont találjanak, amikor ez szükségesnek és ésszerűnek tűnik. A méhcsalád összetartását és az egymásba vetett bizalmat szemlélteti. A nagyapa egy használaton kívüli régi buszban működteti méhészetét, amely a könyvnek a nevét adta.

A gyerekek a méhek támogatásával "túlélik" és "feldolgozzák" traumájukat. Végül a méhcsaládokban tapasztalt struktúrákban találnak támaszt és bizalmat az életben, és erős személyiséggé fejlődnek. A szerző a nagyapja hagyatékát, az utolsó méhcsaládját messze a halála után is ápolja, és ma is szoros kapcsolatban áll a méhekkel.

Az én szemszögemből nézve ez egy nagyon olvasmányos könyv, amely megmutatja, hogy a méhekkel való foglalkozás sokkal több, mint néhány kilogramm méz kinyerése. Ha jobban megnézzük, mindannyian végtelenül sokat tanulhatunk ezektől a csodálatos teremtményektől. Mindannyian dolgozzunk azon, hogy a jövő generációinak is legyen erre lehetősége.

Klaus Heinzel

- Alapító -

concorodiaNATURA Alapítvány

www.concordianatura.com

E-mail: concordianatura@t-online.de

A cikk első 10 olvasójának, aki megosztja a cikket a közösségi oldalakon, az Alapítvány egy ingyenes példányt biztosít a könyvből, miután elküldte az igazolást és a címet.