A concordiaNATURA méhegészségügyi tevékenységeinek további bővítése
Intenzív felkészülést követően az elmúlt heteket egy dániai kutatóúton töltöttük, hogy feltérképezzük a "méhek egészsége" témánkkal kapcsolatos kutatási projekt lehetőségeit és lehetőségeit.
Miért Dánia?
Az Európa északi részén fekvő régió nagyon alkalmasnak tűnik számunkra a tájak nagyon eltérő használata miatt. Egyrészt vannak hatalmas területek, amelyeket intenzíven használ a mezőgazdasági ipar. A gabonafélék, különösen a repce és a kukorica monokultúrája gyakran egész földterületeket foglal el. A repcét nagy területeken termesztik. Tudjuk, hogy ez a növény kiváló méhlegelő, de hogy jó-e az állatoknak, ha nektárt és virágport visznek be ezekről a mezőkről, az már más kérdés. A földek több mint 90 %-át hagyományos módon művelik, minden legális növényvédőszert és növényvédő szert felhasználva. Dánia teljes területének kétharmadát mezőgazdasági célokra használják (forrás: Baedecker/Dánia).
Másrészt vannak nagyon nagy területek is, amelyek "vadonként" jellemezhetők, legalábbis európai szemszögből. Dánia nagyon nagy területeket jelölt ki nemzeti parkként, amelyek méltóak ehhez a státuszhoz. Hagyományos mezőgazdaságot itt alig találni, többnyire egyáltalán nem.
Az Alapítvány azért is látogat el ezekre a területekre, mert tanulmányozni kell a méhek egészségét a különböző éghajlati övezetekben és a nagyon eltérő táplálékellátás mellett. Az első portugáliai állomások, a németországi helyszínek és a tervezett dániai állomások között több mint 3000 kilométer van. Izgalmas lesz meghatározni az ebből adódó különbségeket.
Információink szerint a legnagyobb nemzeti park, 244 négyzetkilométeres területével (forrás: Thy-Uge hét 40-43.) a dán Jütland-félsziget északi részén található Thy Nemzeti Park, amelyet a kutatásba bevontunk. A méhek, vadméhek és más rovarok kínálata a száraz dűnés táj ellenére változatos, közvetlenül az Északi-tenger partján. A fő beszállítói a későn virágzó dűnékkel benőtt nagy területek. Szintén említést érdemelnek a homoktövis nagy kiterjedésű területei. A homoktövis virágzása már március végén megkezdődik, és júniusig tart. A vadkutyarózsa is gyakori. Áprilistól júliusig virágzik. Néha, a helyszíntől függően, még tovább is. Még novemberben is találtunk virágokat, amelyek még > 10 fokos hőmérsékleten is repültek.
A kutatás eredményeként egyértelmű számunkra, hogy a következő lépés az lesz, hogy együttműködő partnereket nyerjünk a projekthez, mind a mezőgazdasági övezetekben, mind a nemzeti parkokban.